A kis sárgabóbitás kakaduk populációi veszélyben vannak az indonéziai szigeteken.

Az élőhelyek legtöbbjén a hatóságok nem képesek hatékonyan fellépni a veszélyeztetett fajok védelmében, és különleges állatfajok egyedszáma folyamatosan csökken.

A napjainkban elterjedt - mikrohullámú sütőben készíthető - pattogatott kukoricát ne adjunk a papagájainknak! Néhány szemtől ugyan semmi bajuk sem lesz, de nagyobb adagban már gondot okoz számukra az adalékok (olaj, só vagy aroma) feldolgozása.

Nagyon szereti a papagáj a pattogatott kukoricát? Lássuk, miként járhatunk a kedvében!

A kültéri röpdével rendelkező papagájtartóknál előbb-utóbb megjelennek az egerek a madarak környezetében. Különösen sok egér költözik a madárházakba az őszi időszakban.

Mit tehetünk az egérinvázió ellen?

Jól ismerjük az otthoni papagájaink étkezési szokásaikat, és általában nem örülünk nekik. A magvak földre szórása, - amit mi szemetelésnek hívunk - igencsak hasznos tevékenység az őserdőkben és a szavannákon. A magvak ledobálása, odébb szállítása és a félig megemésztett formában történő földre bocsájtsa a növények szaporodásának fontos eleme. Ezért nagyon jó dolog, hogy ezek a "zöldek" szemetelnek.

Miként fejlődhetett ki az intelligencia egyes madárfajoknál az evolúció során?

Hogy lettek egyre okosabbak a papagájfiókák az évmilliók alatt?

A sárgabóbitás kakaduk viselkedése nagyon jó (illetve bosszantó) példája az állatok alkalmazkodóképességének.  Az ausztrál városokban élő – kukázó és szemetelő – kakaduk nemzetközi figyelmet kaptak, majd „bunkó madaraknak” nevezték őket a híradásokban.

Két fosszilis lábszárcsont darab került a kutatók kezébe Új-Zélandon. Mivel a papagájcsontok alakja nagyon jellegzetes, ezért be tudták azonosítani maradványokat. A csontok súlya és formája alapján az is kiderült, hogy a papagáj óriási lehetett, nem tudhatott repülni, csak az erdő talaján járthatott és a fákon mászhatott, ahogy a ma élő legnagyobb testű papagáj, a kakapó is teszi.