A képen és a filmen látható papagáj nem a helytelen tartási körülmények miatt, vagy az egyedüllét következtében vált teljesen csupasszá, hanem egy olyan vírusos betegséget élt túl, amely elég gyakori a vadon élő papagájoknál.

Néhányan még nem hallottak a Papagájok csőr- és tollbetegségéről, pedig ez a vírus évtizedek óta ismert a madarakkal foglalkozó szakemberek körében.

(Angol nyelvű területeken „Psittacine Beak and Feather Disease” névvel illetik, és legtöbbször csak PBFD betűszóval írnak róla.) A PBFD vírus régebben csak Ausztráliában fordult elő a vadonban, de manapság – a papagájtartás globalizálódásával – sajnos már Dél-Amerikában és Afrikában is találkozhatunk vele.

Legtöbb esetben nem maga a vírus okozza a madarak elhullását, hanem látható sérülések elfertőződése okozza a vesztüket. A súlyosan károsodott csőr, toll, és végül a bőr sebei legyengítik a papagájok immunrendszerét. Néhány beteg madár túlélheti a fertőzést, de csak azoknak van rá esélye, amelyek a csőre ép marad (mint a filmen látható kakadu csőre). A túlélők hosszú éveket is megélhetnek, a rekordot egy 45 éves, gyógyult, de megkopaszodott papagáj állította be.

Ez a betegség általában a fiatal (nem ivarérett) papagájokat támadja meg. Ha idősebb madárnál találkozunk tolltépéssel, akkor sokkal, de sokkal valószínűbb az, hogy helytelenül (unalomban, ingerszegény közegben vagy egyedül) tartjuk a madarat. Hazánkban a háziállatként tartott papagájok nem vagy csak nagyon ritkán találkoznak más papagájokkal, és ezért minimális az esélye annak, hogy a „csőr- és tollbetegség” áldozati lehetnek. A vírus a becsempészett vad madarakkal, vagy fertőzött tenyészetekből kerülhet ki ilyen madár, de a csempészet visszaszorulásával és a nevesebb tenyészetek tisztaságával ennek a veszélye igen csekély.

Mindenképp vigyük orvoshoz a tünetek láttán a papagájunkat, annak ellenére, hogy állatorvosok egy része sajnos nem ért a papagájokhoz. Ha azonban az orvosban felmerül a gyanú, hogy a toll hullása gombabetegség következménye vagy egyéb betegség tünete lehet, és székletmintát küld el kitenyésztésre egy laboratóriumba, akkor jó helyen jár a paciens. Az ilyen orvos minden bizonnyal tovább fogja vizsgálni a madarunkat, és segíteni fog a kezelésben, vagy egy szakosodott kollégájához fog irányítani bennünket. Nemcsak a kiváltó ok megszűntetése a cél, hanem tünetek kezelése is (pl. gyulladt bőr gyógyítása, vagy a fájdalom csillapítása).

Ha a madarunk már nem fiatal (hanem ivarérett), és esélye sincs arra, hogy idegen papagájokkal találkozzon, akkor a tollhullás tünet láttán ne a PBFD betegségre gyanakodjunk, hanem sokkal inkább magunkban, mint hibás gazában keressük a probléma okozóját. Amelyik tollbeteg papagájnak a feje tollas, és a csak a testén (nyakán, mellén, hátán, szárnyán) "tűnnek el" a tollak, annak - minden bizonnyal - a tartási körülményei szenvedtek csorbát, és nem PBFD-je van.