A sárgabóbitás kakaduk viselkedése nagyon jó (illetve bosszantó) példája az állatok alkalmazkodóképességének.  Az ausztrál városokban élő – kukázó és szemetelő – kakaduk nemzetközi figyelmet kaptak, majd „bunkó madaraknak” nevezték őket a híradásokban.

Egyes példányok a kukák felnyitásának művészeivé váltak. A szemetes szélére állva a csőrükkel megemelik az edény tetejét, majd egy lábon állva, a szabad lábukkal átveszik a csőrükből a fedelet, és ezzel átfordítják a tetőt.

A trükkös táplálék keresés során az ügyes bóbitások a földre dobálják az alufóliákat, műanyag zacskókat és süteményes dobozokat. Az ügyetlenebb társaik a kuka mellett lesik a mutatványt és még jobban szétszórják a lehulló szemetet.

A Max Planck Intézet Állati Viselkedés kutatói számára érdekes munkát adott ez az eset. Az ausztrál városokban már tanulmányozták a kutatók a lóri papagájokat, ezért nem kellett messzire menniük a kakaduk tanulmányozásához. A bosszantó viselkedés valójában nagyon jó példa az állatok technikai innovációjára és a tudás átadására. A szakemberek hónapokat töltöttek Sydney külvárosában és ezalatt érdekes információkat szereztek, többek között megfigyelhették a madarak szerszámhasználatát, ahogyan csontok segítségével halásszák ki az ételmaradékokat a szemétből.

Dr. Barbara Klump szerint – aki az állati szerszámhasználat szekértője – a kakaduk a „kártételük közben” nagyon érdeklődnek a különféle formák és hangok iránt, amit a hulladékok mozgatása során tapasztalnak, de nagy buzgalommal figyelik azt is, amikor egy tubusból kinyomnak valamit. 

„A városi kukatámadások jó példái annak, hogy a papagájok miként használják az agyukat, és milyen rugalmasan képesek megváltoztatni a viselkedésüket az erőforrások kiaknázásához” - mondta Lucy Aplin a Max Planck Ornitológiai Intézetből, aki a „szemétkuka nyitogató projekt” vezetője.

A sárgabóbitás banda évtizedek óta súlyos károkat okoz a városban. Például:

• 1988-ban az Új-dél-walesi Nemzeti Herbárium tetejét bontották meg, amivel 15 millió forintos kárt okoztak a királyi botanikus kertben, annak beázása miatt és a rovar kártevők tömeges bejuttatása miatt.
• 2006-ban Rozelle külvárosában egy új lakóépületet vetkőztettek le, miután az építők polietilén habot (olyan, mint a polifoam matrac) használtak az épület dekorációjához. A kakadu banda szerint jópofa dolog volt, amikor az erős csőrükkel hóeséssé változtatták a házon lévő burkolatot. (Ugyanez történt Sydney-ben is a CBD épületével.)
• 2010-ben a madarak közül többen tűz harc áldozatai lettek, amikor Sydney központjában elkezdték lebontani a UniLodge ház homlokzatát.
• A 2017-es év is emlékezetes az ausztrál távközlési szolgáltatóknál, amikor is a kakaduk 24 millió forintos kárt tettek a szélessávú Internet kábelekben.

A kakaduk szokásai ráadásul nemzedékről nemzedékre szállnak. A viselkedésminták másolásával egyre több példány szerzi meg a kukanyitogatási, falbontási vagy a kábelrágási ismereteket. A magatartásformák nemzedékeken át fenn maradnak.

Vannak olyan városrészek (Nyugat-Sydney-ben), ahol a kakaduk teljes mértékben leálltak a folyók és tavak vizének ivásáról. Megtanulták az utcákon és parkokban álló nyomó kutak használatát, én ma már kizárólag a vezetékes vizet isszák.

A kutatók – a szemetes edények nyitogatásának felvételeivel – megpróbálják megfejteni a kakaduk társadalmának működését. Feltérképezik a rokoni és baráti kapcsolatokat, és ez alapján igyekeznek magyarázatot találni a madarak közötti szociális hálózat működésére és az egymás közti tudásátadás mikéntjére.