A papagájok szabad reptetése Csehországban

4.5681818181818 1 1 1 1 1 Értékelés: 4.57 (22 szavazat)

Přemek John„A papagájok szabadban történő reptetése egyre népszerűbb a cseh tenyészők és papagájtartók körében.” – mondta el interjújában Přemek John, aki az elsők közt próbálta ki ezt a lehetőséget az országában.

A madarakat nem kell repülni tanítanunk, viszont igen nagy kihívást jelent a gazdának az, hogy a papagáj vissza is térjen hozzájuk a repülés után.

A tanítási módszerek folyamatosan változnak, és az oktatók is folyamatosan tanulnak a korábbi hibáikból. Přemek John úr Brnoban él, és egy amerikai papagáj tréner, Chris Biro szabad reptetése ihlette meg őt. Cikkünkben az ararauna.cz oldal interjúját foglaljuk össze.

Hogy kezdted el a szabadon röpterést?

Korábban is foglalkoztam papagájokkal. Gyerekként nem tarthattam őket otthon, de amint lehetett, hullámos papagájokat vettem. Aztán meg kellett szakítanom a tenyésztést, mert külföldre mentem dolgozni. Amint hazajöttem, vettem egy pár Agapornist , majd egy Pyrrhura papagájt, amit a szülei neveltek fel, de sok kapcsolata volt az emberekkel, így egy hét alatt sikerült megszelídítenem. Csináltam neki egy kis voliert az erkélyen és azt néztem hogyan mozog, repdes a fedett kalitkában, de nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon lehetséges-e az, hogy ő is szabadon repüljön, majd visszatérjen hozzám egyszer. Mindig elragadott a repülő papagájok látványa.

A Pyrrhura elég agilis papagáj. Hogy sikerült rávenni, hogy visszarepüljön?

Szerencsére mindig egy fán maradt valahol. Felmásztam utána és kekszet ajánlottam neki, mire odajött hozzám. Elkezdtem információkat keresni az Interneten, és rátaláltam Womach pár videóira, akiknek a papagájai szabadon repültek. premek john 02Így meggyőződtem arról, hogy - megfelelő körülmények között - nekem is menni fog a dolog. Ahogy egyre többet olvastam, úgy többet és többet tudtam meg Womach-ék tapasztalataiból. Megtudtam, hogy Chis Biro tanította őket, aki a „Free Flight” alapítója, és húsz éve foglakozik a szabadon repülő papagájokkal. Ezeken az oldalakon rengeteg tanácsot találtam, többek közt azt is, hogy az én Pyrrhura papagájom is alkalmas a szabad edzésre.

Amikor úgy döntöttem, hogy megkezdem a szabad repüléses képzést, akkor tudtam meg Chris Biro írásaiból, hogy csak kézzel nevelt papagájokkal lehet tökéletes sikert elérni, vagy legalább is nagyobb bizonyossággal számíthatunk arra, hogy a madarunk visszajön hozzánk. Szóval a Pyrrhurát eladtam egy másik gazdának, ahol jól érezhette magát, sőt – ahogy láttam – később fiókai is lettek.

A szabad repülés tanítás sikere érdekében vettem egy kézzel nevelt Nappapagájt az elválasztás előtt. A képzés elkezdése előtt úgy éreztem, hogy nagyon egyedül vagyok, nincs, akivel megoszthatom a tanulmányaimat, nem találtam senkit a Cseh Köztársaságban, aki szabad reptetéssel foglalkozott volna.

Hogy kezdted el a szabadon repülési kurzust a Nappapagájoddal?

Az ötleteket Chris Birotól kaptam, a www.libertywings.com weboldalról, amely az óta is működik, és egy Yahoo csoportban válaszol az embereket foglalkoztató kérdésekre.

premek john 03Chris egy kicsivel ideálisabb körülmények között végzi ezt a tevékenységet, mint én. A Mojave-sivatagban él, ahol minden félelem nélkül elengedheti a madarait. Mielőtt a papagáj kimehetne a szabadba, előtte kap egy alapkiképzést otthon. Az idősebb, tapasztaltabb „pilóták” közé kerül, akiket majd kint is láthat, és akiktől megtanulhatja a visszarepülést is.

Mivel nálam nem voltak meg ezek a feltételek, így a „hámos tanítás” útját választottam. Otthon gyakoroltuk az alapvető visszahívásokat és a nappapagájom nagy igyekezettel jött vissza hozzám, azonban igen sok hibát elkövettem, és akkoriban nem volt senki, aki figyelmeztetett volna engem a helytelen dolgokra.

Milyen hibákra gondolsz?

A legfontosabb hiba talán az, amit a legtöbben Csehországban elkövetnek a madár képzések során, hogy a madarat a levegőbe dobják. Nem tartják tiszteletben a madár érzéseit, nem engedik meg neki, hogy ő dönthesse el, hogy akar repülni vagy sem. A papagáj nagyon kötődik a gazdájához, aki egyúttal az ő társa a szabadban. Ha eldobjuk, akkor azt gondolja, hogy terhünkre van, és ha újból visszaszállna ránk, akkor megint eldobnánk. Én próbálom ezt másképp csinálni, akkor is, ha több időt vesz igénybe. Igyekszem motiválni a madarat a repülésre, de nem dobom már el.

A következő hiba az volt, hogy engedtem a papagájt messzire vagy magasra repülni, amire a madár – úgy tűnt, hogy – vágyik, viszont sok szabad reptetést gyakorló társamnak ez miatt nem jött vissza a madara. Amikor ők azt gondolják, hogy túl vannak a tréningen, szerintem pont akkor kezdődik a kiképzés. Ismernünk kell a papagájunk fizikai korlátait, tudnunk kell, mikor fárad el, mikor hívjuk vissza. Ha egy távoli vagy egy magas ponton fárad el, akkor biztosan keresni fog egy pihenőhelyet, ami lehet a vékony gally is, egy háztető vagy egy magas fa. Meg kell, hogy tudjuk becsülni azt az időt, amit a madarunk a repüléssel tud eltölteni.

Mennyivel másabb a többi papagájfajt (jákót, arát) reptetni, mint a nappapagájt?

Egy kicsivel másabb, valóban. A jákó nem annyira jó, nem igazán alkalmas a szabad reptetésre, annak ellenére, hogy biztosan elindul, nagyon befolyásolja őt a terep, a környezet.

A zöldszárnyú arám a három közül a legmegbízhatóbb.

A nappapgájom nagyon nem szeret egyedül repülni, amitől valószínűleg az én hibám miatt fél, mert régebben eldobtam őt, hogy repüljön, és kényszerítettem a repülésre. A nappapgájoknak társakra van szükségük, akikkel repülhetnek, így azt javaslom a „diákjaimnak”, hogy vegyenek a nappapagájuknak egy párt, mert csak akkor működik rendesen a röptetésük. A három különböző fajú papagájnak meg kellett szoknia egymást, hogy együtt repülhessenek, és ne viaskodjanak.

Azt mondtad, hogy a jákó papagáj nem megfelelő a szabad repüléshez. Mégis sikerült edzeni vele?

Amikor már szépen hallgatott az utasításokra otthon, akkor elvittem egy fedett arénába, ahol együtt tanult a többi madárral. Eleinte csak játszottunk velük. Két-három hónap is eltelt mire eloszlottak a félelmei, és annyira megbízott a többekben, hogy végre repülni indult velük. Sajnos nem repül túl nagy örömmel a többiekkel. Míg a társai szinte összetapadnak a levegőben, ő távol marad tőlük. Köszönhető ez annak is, hogy teljesen más a repülési dinamikája, mint a többi papagájnak. Nem kommunikálnak a levegőben egymással, és nem is tartanak össze.

A Facebook-on azt láttam, hogy a szabadon repülős szezon kora tavasztól késő őszig tart. Nem félsz attól, hogy a papagájaid megbetegszenek?

A téli reptetéstől tartottam, de láttam, hogy Chris Biro a sivatagban télen is reptet, sőt a madarai kint vannak a madárházakban a hidegben is. Megkérdeztem egy Norvégiában élő papagájreptetőt, hogy milyen feltételek mellett viszi ki a madarait repülni. Azt felelte, hogy papagájok elviselik a fagypont alatti hőmérsékletet, de repülni csak akkor mennek, ha süt a nap és nem fúj a szél. A forró Afrikában is előfordulnak hirtelen lehűlések, amit a madarak jól tolerálnak. A tél folyamán – azt lehet mondani, hogy - négy-öt alkalommal szállnak, és mi eközben figyeljük a papagájok viselkedését. (Egyáltalán nem lepődnek meg a hótól, sőt pontosan azt csinálják, mint a melegebb évszakokban szoktak.)

Előfordult már olyan, hogy valamelyik papagájod elrepült, és nem akart visszamenni?

Az elején történt ilyen, maikor fákkal teli helyre vittem az első tanítványomat. A fán kapaszkodva nem lefelé igyekezett, hanem egyre feljebb mászott. Amikor már olyan magasan volt, hogy nem értem el, akkor a barátnőm lerázta a madarat a vékony ágakról, és a kismadár visszarepült hozzám. Előfordult olyan is, hogy a hámhoz csatolt pórázt (gumiszalagot) nem kötöttem a kezemhez, és a papagájom a kötelékkel együtt elrepült.

Hogy lehet megtanítani azt, hogy ne érdekelje őket annyira a sok mozgó ág?

Vágjanak le egy ágat, rögzítsék fel a madárházba, ahol a papagáj lakik és hagyják, hogy másszon rajta. Amikor eltelik a játékkal, akkor kezdjünk el vele játszani, és ez után fokozatosan elnyerjük a bizalmát, hogy nem akarjuk elvenni tőle a játékát, és meggyőzzük, hogy mi fontosabbak vagyunk neki, mit az ág.

A kisebb papagájok, mint a nappapagáj vagy a jákó, jobban ki vannak téve a ragadozók támadásának. Találkoztál már ilyen esettel?

Velem még nem történt ilyen. Elkerülöm azokat a területeket, ahol ölyvek vagy vércsék mozognak, de ha mégis észreveszek egy ragadozó madarat, akkor azonnal hívom a papagájokat. Több féle reakciót is kiváltanak a ragadozók a papagájokból. Legsűrűbben a megmerevedés és mozdulatlanság a jellemző viselkedésforma ezekben az esetekben, de láttam olyan reakciót is – melyet Chris Biro is megerősített – melyet az afrikai szürke (jákó) papagájnál figyelhettem meg, hogy egy távolban feltűnő ragadozó (vagy ragadozónak vélt madár) felbukkanásakor azonnal kétszáz méterre elrepül, a bokrok sűrűjébe rejtőzik, és ott vár bennünket. Az Ara papagáj ezekben az esetekben nyugodt marad.

A vadon élő madarak és a szabadon repülő papagájok hogy viselkednek egymás közelében?

premek john 04A Nappapagáj azt képzeli magáról, hogy golyóálló. Amikor a reptérre vittem repülni, és harminc méterre tőlünk leszállt egy sportrepülő, akkor is csak körözött felettem tíz méterre, mikor lassan visszajött. A jákó mindig ideges a madarak láttán, állandóan készen áll arra, hogy meneküljön. Amíg az Ara papagájunk nem járt ki rendszeresen repülni, addig hollók, varjak és galambok éltek a birtokunkon, de amióta ő szabadon repül, azóta üldözi a lakótelep varjait és galambjait. Ma már nincsenek sem varjak sem galambok a birtokon, csak a képzeletbeli határokig bátorkodnak vissza.

Mit szólnak a járókelők a papagájokhoz?

Eleinte nem is veszik észre, hogy egy papagáj repül el felettük. Többnyire azt hiszik, hogy egy repülő modell száll el a magasban.

Amikor rájönnek, mit látnak, akkor csodálkoznak, mivel a papagájreptetés nem elterjedt szokás. Legtöbbjüket lenyűgözi a papagájok szépsége, amikor repülés közben látják őket. Sok kérdést tesznek fel és nagy élményt jelent számukra, hogy fizikai közelségbe kerülhetnek hozzájuk. A madaraink viselkedése pedig változatos az idegenekkel szemben. A Nappapagáj hangosan kiáltozik, amikor ismeretlenek csalogatják őt, de van olyan madár, amelyik elmenekül és van, amelyik bárkinek a vállára hajlandó rászállni. A város nem a legmegfelelőbb hely a tanításra. A sikoltozó gyerekek, a forgalom zaja megriasztja a tanuló papagájt, ezért egy csendesebb síkságon kezdjünk, majd következhet egy erdősávval körülhatárol terület, és csak ezek után próbálkozzunk a lakótelepekkel. Ha azt látjuk, hogy a madár ideges, akkor térjünk vissza az előző helyre.

Mikor féltetted a legjobban a papagájod a reptetés közben?

Amikor az egyik papagájom először repült egy fára, és az egész éjszakát kint vele töltöttem egyedül. Ekkor is én követtem el a hibát, mert nem vittem magammal egy jól feltöltött mobiltelefont és egy távcsövet. A képzés korai szakaszában ezeket sose felejtsük otthon! Egyedül nem tudtam őt rávenni arra, hogy leszálljon hozzám. Felmásztam utána, de megijedt és tovább repült. Egy óráig eltartott, mire ismét észrevettem őt egy másik fa tetején. Mire rátaláltam, addig tele voltam aggodalommal, hogy biztos villanyvezetékek közé tekeredett vagy ágak közé szorult. Amikor sötétedett, és észrevettem, hogy hol van, akkor megnyugodtam. Másnap reggelre megnyugodott és leszállt hozzám. Kellett neki egy jó kis pihenő.

A szabadon reptetés egyre népszerűbb a díszmadár tulajdonosok körében. Amikor elkezdtél ezzel foglalkozni, akkor egy ideig együtt voltál Zdeněk Krňávek úrral, aztán szétváltak útjaitok. Miért?

Nekem az volt az érzésem, hogy még mindig valamit rosszul csinálok, és tovább gyűjtöttem az információkat.

Találkoztam emberekkel, néztem a videókat, és azt láttam, hogy mások madarai szeretnek repülni, míg az enyémek nem. Én úgy gondolom, hogy vegyük a fáradtságot, hogy a papagáj dönthesse el, hogy szeretne-e repülni. Zdeněk négyszemközt elismerte, hogy én csinálom helyesen, de a nyilvánosság előtt ezt nem vállalta fel, nem változtatta meg a tréningjét. Véleménye szerint több papagájt kell reptetni, és akkor majd megjön a kedvük a repüléshez.

Abban sem egyezik a véleményünk, hogy a papagájreptetés érzelmi kötődéssel kell, hogy kiegészüljön vagy sem, és abban sem értünk egyet, hogy a papagájok hajlandók lennének eladni a lelküket egy kis jutalom falatért.

 

/Cikkünk eredetijét Jan Potůček „tollából” a http://www.ararauna.cz/ oldalon olvashatják./


 

Friss apróhirdetések:

A keresés nem hozott eredményt!

A keresés nem hozott eredményt!

huendeitmsptrosres

Cuki, vicces videók

Papagáj viedó 

Belépés

Csatlakozhat Facebook vagy Google kapcsolatával is, kattintson az ikonjára!

   

(Nem történnek megosztások az Ön kérése nélkül!)

Volierek, röpdék I.

Volierek, madárházak II.

Az Ön papagájainak mi hiányzik?

Mit gondol, mire van szüksége a papagája(i)nak?

Háttérképek:

Papagáj játékok:

Legutóbbi cikkek:


A weboldal sütiket tartalmaz.
Több infó Elfogadom