Kakapó vagy bagolypapagáj (Strigops habroptilus)
A kakapó vagy bagolypapagáj (Strigops habroptilus) a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a bagolypapagáj-félék (Strigopoidea) öregcsaládjába tartozó faj. A világ egyik legritkább madara.
Besorolása sokáig vitatott volt, jelenleg a papagájalakúak rendjébe tartozó bagolypapagáj-félék (Strigopoidea) öregcsaládjába sorolják. Ezen belül a Strigopidae család, Strigops neméhez tartozik.
Új-Zéland területén honos. A fák gyökérzete között levő földi üregekben és lyukakban él, de néha előrehajló sziklák tövében is találkozunk vele. Valaha egész Új-Zéland hegyvidéki erdeiben honos volt. Ma három kis erdős szigeten (Codfish-sziget, Anchor-sziget, Little Barrier-sziget) próbálják megmenteni.
Új-Zéland területén honos. A fák gyökérzete között levő földi üregekben és lyukakban él, de néha előrehajló sziklák tövében is találkozunk vele. Valaha egész Új-Zéland hegyvidéki erdeiben honos volt. Ma három kis erdős szigeten (Codfish-sziget, Anchor-sziget, Little Barrier-sziget) próbálják megmenteni.
Megjelenése
- Csőre erős, vastag, lefelé kerekedő. Magasabb, mint amilyen hosszú, szinte már függőleges irányú, a hegye pedig meglehetősen tompa és rövid. A csőr hegye előtt a kávája élei oldalt gyengén kiöblösödnek; az alsó káva alacsonyabb, mint a felső; ellaposodó kávaélei szélesek, ívesen felfelé hajlanak, és rajtuk négy mély hosszanti barázda fut végig.
- Lába igen erős, csüdje hosszú és vastag, ujjai ugyancsak jó hosszúak és vastagok; karmai erősen hajlottak, hegyesek.
- Szárnya rövid; kerekített; az ötödik evező a leghosszabb, a szárny hegye rövid.
- A meglehetősen hosszú farok vége enyhén kerekített.
- Tollazatuk eléggé lágy, az egyes tollak laza szálúak, szélesek, végük kerekített; a homlok és a pofák tollai foszlottak, száruk hosszú, szőrhöz hasonló, a csőr tövét sugarasan veszik körül, s a baglyokéhoz hasonló fátyolt alkotnak.
- Testtömege maximum 3,5 kg. Hossza 50-60 centiméter. A hím nagyobb, mint a tojó.
- A hím egész felső teste élénk olajzöld; az egyes tollak feketésbarna tövén olajsárgás keresztsávok és szárfoltok vannak. Alul zöldes olajsárga, minden tollon rejtett, keskeny, a szár mentén megszakított sötétbarna keresztsávok. A széles bagolyszerű fátyol, mely a homlokot és fültájékot is borítja, az állal együtt halvány szalmasárga, csak a fültájék felé megy át elmosódott világos olajbarnásba. Az evezőtollak belső zászlója a szár mentén sötét feketésbarna, a külső pedig feketén márványolt olajsárgás-barna. A sárgás olajbarna kormánytollak úgy belső, mint külső zászlója feketén már márványozott; az alsó farkfedők majdnem egyszínű olajzöldek. Csőre világos szarufehér, lába világosszürkés szarubarna; szeme fekete.
- Röpképtelen, de ennek ellenére siklórepülésben 100 métert is meg tud tenni.
Életmódja
Mind a párzás, mind a táplálkozás éjszaka zajlik. Bogyókkal, fiatal hajtásokkal táplálkozik, de néha a gyíkokat is megfogja.
Szaporodása
A párzási időszak decembertől februárig vagy májusig tart. Nem költ minden évben. Párzási időszakban a hím erős, messzire hangzó kiáltásokkal hívja a nőstényt. A tojó – ha éppen fogamzóképes – nagy távolságokból látogatja meg a hímet, párzik vele, majd megy a dolga után. Fák gyökerei alatti üregben fészkel, melynek több bejárata is van. Fészekalja 2-4 tojásból áll. A tojó egyedül neveli fel fiókáit.
Visszaszorulásának okai
Az ember megjelenése előtt Új-Zélandon nem voltak emlős ragadozók. A maorik hozták Új-Zélandra az első kutyákat és patkányokat, a kakapót pedig tolláért és húsáért vadászták. Az európaiak újabb kutyákat, macskákat, vadászgörényeket, menyéteket hoztak a szigetekre. A behurcolt ragadozók számára a földön fészkelő madarak tojásai könnyű prédának számítanak. A fiókák, mikor más állatok közelítenek a fészekhez, nagy lármát csapnak, így könnyű megtalálni őket.
Védelme
Miután két kis szigetet (Codfish-sziget, Little Barrier-sziget) megtisztítottak a kakapóra veszedelmes ragadozóktól, a fellelhető összes kakapót (14 tojó, 29 hím – 1995) ezekre menekítették. Jelenleg a Chalky-szigeten és a Codfish-szigeten vannak a kakapók. Mindegyiküknek saját nevet adtak. A projektet a Kakapó Helyreállító Program felügyeli (Threatened Species Trust Department of Conservation; Box 10420; Wellington; New Zealand). 2005-ös adat szerint 83 példányuk él a Földön, 45 hím és 38 tojó. 2014-ben számuk 130-ra emelkedett, melyből 64 hím, 60 tojó, és 6 még ismeretlen nemű fiatal egyed. Valamennyiük a három védett új-zélandi szigeten található, állatkertekben eddig nem sikerült szaporítani őket, habár házi kedvencként korábban a maorik majd később az európaiak is szívesen tartották.
Friss apróhirdetések:
A keresés nem hozott eredményt!
A keresés nem hozott eredményt!