Biztosan Ön is látta már az Interneten a hullámos papagájok csodálatos színpadi show műsorát! Vajon ki ez az idős úr a videó felvételeken, aki az előadásokat tartja, és hogy tanította meg a kismadarakat a mutatványokra?

Egy cirkusz porondmestere; Norman Barrett.

A lelkesedés, a humor és a szeretet az, ami a Barrett úrból és a nyolc kis hullámos papagájából árad. Sem a mutatványok betanítása alatt, sem az előadásokon nem alkalmaz kényszert a madárkák ösztönzésére. Az ember és az állatok közti kölcsönös szeretet készteti a csepp madarakat a mutatványok végzésére, a közönség szórakoztatásra. Az apró tanítványai a „munkaidőn kívül” szabadon repülnek egy lakókocsiban, és csak nagyon ritkán, az fellépésekre szállítás ideje alatt zárják őket kalitkába.

Ha még nem látta az előadást, akkor hagyja a szöveget, és inkább nézze meg az egyik fellépésen készült ámulatba ejtő felvételt!

Norman Barrett úr a „Zippo” nevű vándorcirkusz porondmestere és igazgatója. 2015. november 20-án ünnepli 80 éves születésnapját. A jó egészségnek örvendő idős papagáj idomár 2010-ben elnyerte a Brit Birodalom Rendjét (Most Excellent Order of the British Empire), melyet még V. György király alapított egy évszázaddal ezelőtt. Ifjú korában Yorkshire-ben élt, majd világ legnagyobb cirkusziban dolgozott (pl. Londonban, a Bertram Mills Circus-ban 25 szép évet töltött el).

Világjáró karrier

Gyermek korában oroszlánszelídítő szeretett volna lenni, de édesapja szavai eltántorították ettől; „az oroszlán idomárok keresnek ugyan a legjobban, de a porondmesterek tovább élnek”. Munkássága során megtapasztalta, hogy az európai és az amerikai porondmesterek feladatai eltérőek. Az előbbiekre sokkal több feladat hárul, előkészítik a kellékeket, rögtönöznek, ha valami balul sül el, és összefogják az egész előadást. Az utóbbiak, az amerikaiak csupán műsorvezetők a cirkuszban, így aztán jóval stressz mentesebb a munkájuk az európai kollégáiknál. Barrett úr azt is kiemelte, hogy míg a tengerentúlon idegenként – néha agresszív módon – tekintenek egymásra a cirkuszos munkatársak, addig felénk sokkal családiasabb cirkuszokat ismerhetett meg.

A vicces hullámos papagájaival sok évig szórakoztatta a cirkuszok közönségét, majd az elmúlt néhány évben már éjszakai klubokban, színházakban és Európai TV-műsorokban is találkozhattak vele a szerencsésebb nézők. Cirkuszos évei alatt muszáj volt egy olyan műsorszámot választania, amelyet szívesen gyakorol, és amivel kitűnhet a sok mutatványos közül. Humorérzékének adott hangot, amikor elismerte, hogy 50.000 zsonglőr van a világon, és ebből sajnos 49.999 jobb nála.

Gondosan megtervezett előadás

Kilenc hónap alatt képezte ki a kis hullámos papagáj csapatot olyan szintre, hogy egy színvonalas bemutatót tarthasson velük. A jópofa trükkök és humor olyan bájos összhangban volt már az első előadásokon is, hogy a sikerek felülmúlták a sexi hölgyeket felvillantó bűvészek műsorszámait is.

A hóbortos előadás nagyon pontosan meg van szerkesztve. A piros szmoking és a fekete kalap éppolyan fontos, mint a régi típusú zenei aláfestés. A muzsika önmagában egyáltalán nem lenne szórakoztató, viszont műsorszámot ez irányítja, és a közönséget is a hangok hozzák kölcsönhatásba a derűs látvánnyal. Barrett szerint a fiatalabb és az idősebb generációk teljesen elválltak egymástól Amerikában, mert az előadók nem törekedtek arra, hogy egyszerre több korosztályhoz szóljanak. Ezzel szemben Európában az idősek és a fiatalok is ugyanazokat az előadásokat tekintik meg, nem járnak kizárólag könnyűzenei koncertekre vagy kizárólag színházba, mint Amerikában, és ez azoknak az előadóművészeknek köszönhető, akiknek a műsorszámai minden generációt megérintenek.

A jelenetek országonként máshogy sülnek el

Az egyik részlet egy műanyagutó körül forog. Barrett úr arra próbálja rávenni az egyik papagájt, hogy pattanjon fel egy kisautóra. A jelenetben hiába udvarol a madárkának, hiába hízeleg neki, az nem hajlandó végrehajtani a kérését. Ez alatt egy másik hullámos papagáj odasiet a kocsihoz, és lelöki az asztalról, majd ez még néhányszor megismétlődik. Angliában a közönség nagyon jó mulat a mutatványon, Franciaországban pedig még harsányabban nevetnek a madárkák szófogadatlanságán. Ezzel szemben Németországban a nem nevet senki a kocsi lelökő madárka csibészkedésén. Barett úr szavait idézve: „Mint az agyhalottak úgy ülnek a német nézők a mutatvány közben”.

Magyarázkodás az állatvédőknek

Az új állatjóléti jogszabályok megnehezítik a munkát. Norman Barrett-nek folyton folyvást bizonyítani kell, hogy a hullámos papagájok töltik ki a napjait, akik minden korlátozás nélkül, szabadon repkedhetnek a lakókocsija egyik szobájában. (Egyetlen alkalom, amikor kalitkába dugja őket, mikor a fellépésre viszi át őket.) Hangsúlyozza, hogy az állatok csak akkor hajlandók együttműködni az idomárukkal, ha nem bánnak velük kegyetlenül. Azt is hozzátette, hogy életében egy esetben volt tanúja egy állatkínzásnak, de azt a személyt ki is rúgták a cirkusztól.

Norman Barrett életcélja, hogy ahová csak megy, mindenütt egy csodálatos időtöltést biztosítson az embereknek a játékával.