A madártenyésztőknek, akik a madaraikat kültéren tartják, évről évre szembe kell nézniük az időjárás viszontagságaival.

Mivel Magyarországon az időjárás igen változatos, és nem éppen mentes a szélsőségektől, ezért érdemes megfontolni és adott esetben körültekintően adaptálni a világ más tájain bevált módszereket.

Téli fagyos szél

Európa nagyrészén a tenyésztők számára az elhúzódó hideg téli időjárás jelenti a legnagyobb kihívást, ami gyakran erős széllel is párosul, amely a madarak pusztulásához vezethet, ha nem védjük megfelelően őket, mert ha nem tudják a madarak az alap testhőmérsékletüket fenntartani, akkor megfagynak. A tenyésztők a röpde betakarásával védik ilyenkor a madarakat (pl. műanyag lemezekkel vagy fóliával), ami így akár fűthetővé is tehető. Továbbá biztosítani kell a megfelelő mennyiségű zsiradékot a madarak termoregulációjának elősegítésére. A napraforgó mag, a sáfrányos szeklice (olajözön) mag és diófélék fontos részei hideg időben az eleségnek.

Egy argentin tenyésztő telente a barátpapagájainak (Myiopsitta monachus) faggyút (állati zsiradékot) ad, amelyet magokkal gyúr össze. Ezt a zsíros masszát teszi az etetőtálakba, amit a madarak nagy mennyiségben fogyasztanak is.

Arra a kérdésre, hogy nem okoz-e ez a magas zsírtartalom elhízást vagy zsírmájat a papagájoknál, arra nemleges volt a válasz; az őshonos madarak is szívesen csipegetik a téli hidegben a száradni kitett marha irhát, zsír- és húsdarabokat tépve ki belőle. A téli hideg miatt egyetlen madarat sem veszített még el, de ezt az extrém zsíros faggyút kizárólag a legkeményebb téli napokon adja nekik.

Túlzott páratartlom

A madártenyésztők élete a trópusokon (pl. Dél-Floridában) sem mentes az időjárás megpróbáltatásaitól: itt az eső a legnagyobb gond, mivel az eleség benedvesedik miatta, ami aztán hamar bepenészedik vagy berohad.

A pellet eleség órákon belül átázhat, amin a baktériumok és gombák azonnal szaporodni kezdenek, nyúlós masszává és keserűvé változtatva a tápot. Ha a madarak ezt eszik, akkor a gombás és bakteriális fertőzések valószínűsége sokszorosára növekszik.

A kültéri röpdék melegen tartása könnyebb feladat, mint azok hűtése. Ahogy fentebb említettem, télen többféle eljárás is rendelkezésünkre áll, de a tikkasztó hőség, az állandó esőzések és a felhalmozódó víz számos egészségügyi problémát vonhat maga után vagy akár a hőguta okozta pusztulást is. A röpdék hűtése nyáron nem könnyű, de megoldható, ha az ember előre felkészül és megteszi a szükséges lépéseket.

Szellőzés, árnyék

Árnyékot adó fák ültetése jelenti a védelem első lépését, amihez érdemes gyorsan növő lombhullató fafajokat választani, amelyek a nyári melegben árnyékot biztosítanak, a téli időszakban a lomb lehullása után pedig átengedik a nap sugarait. Fontos, hogy ne csak a növényzet árnyékoljon, hanem a legyen állandó árnyékot biztosító része is a madárháznak, ami féltető segítségével meg is oldható. Ez azért fontos, hogy a madaraink számára megteremtsük a választás lehetőségét: sütkérezhessenek egy napos reggelen vagy akár fürödhessenek az esőben, ahogy nekik tetszik.

A megfelelő légmozgás biztosítása szintén elengedhetetlen. Ezt már a legelső madárház tervezésénél is fontos figyelembe venni. A betonelemek kombinálása dróthálós első fronttal és tetővel jók arra, hogy távol tartsák a patkányokat és a ragadozókat, a téli hideg szelek elől védelmet nyújtsanak és a madaraink kevésbé zavarják a szomszédeinkat, de eleve kizárja a légmozgást.

(Forró éghajlaton javasolt, hogy a röpdének minél több oldala hálóból legyen, hogy a megfelelő légmozgást biztosítani tudjuk a legnagyobb nyári melegben is. Az emelt (lábakon álló) szerkezetek igen hasznosak, mert egyrészt relatíve száraz helyet teremtenek nedves időben is, továbbá a nedves talaj miatti gombás és baktériumos fertőzések is csökkenthetők.)

Párásítás

A kerti locsolócső is felszerelhető a madárház fölé, hogy a nagy nyári kánikula idején a madarak fürödhessenek és le tudják magukat hűteni így, de a talajra jutó víz a korábban már részletezett gondokat okozhatja.

A legjobb megoldást a vízporlasztók jelentik, amik a vizet rendkívül apró cseppekre porlasztják el, ami így nem gyűlik össze a földön, viszont lehetővé teszi a környezet hűtését. A vízporlasztók használata széleskörűen elterjedt Európában, nyaranta sok kávéházban és más nyilvános helyen találkozhatunk velük. A madárházakban szintén jó szolgálatot tehetnek a meleg nyári napokon. A működésüket szabályozhatjuk időkapcsolóval, de persze manuálisan is. Nagy előnyük, hogy amellett, hogy hatékonyan hűtik a levegőt, nem nedvesítik a talajt, ami a gombás és baktériumos fertőzések melegágya lenne.

Persze a vízporlasztók sem problémamentesek. Vízkövesedés kialakulhat, ezért napi szintű karbantartást igényelhetnek, különösen ott, ahol kemény a víz. Úgy kell felszerelnünk, hogy a madaraink ne tudják szétrágni. A vízminőségre is ügyelni kell, a fertőzés veszély elkerülése miatt gyakorlatilag ivóvíz minőségű vízre van szükség.

Ha tárolótartályt használunk, a víz fertőtlenítésére oda kell figyelni! Az "RO" (reverz ozmózisos) tisztítókészülékek a koliform baktériumokat nem szűrik ki, mint ahogy azt sokan gondolják, ezért az UV-s fertőtlenítésre és/vagy klórozásra mindenképp szükség van a tartályokban.